2010. november 28., vasárnap

Világbajnoki akadályfutás

Bármennyit fejlődött is a technika, technológia az elmúlt években, és bármennyire is felkészült versenyzők tekergetik az autók kormányát, azok az idők elmúltak, amikor biztosra lehetett menni a kockás zászlóig való eljutást illetően. Nick Hedifeld bő 40 futamon át tartó állandó folyamatos célbaérési sorozata természetesen tekintélyt parancsoló, ám a német soha sem lehetett igazán a tűz közelében, és nem harcolhatott a világbajnoki címért. Egy másik német, bizonyos Michael Schumacher teljesítménye egyes világbajnoki éveiben, főleg 2002-ben és 2004-ben már egy másik szintet képvisel, gyakorlatilag vezetői és technikai hiba nélkül teljesített minden egyes futamot, míg az adott év királyává nem koronázták. Ha a rajttól elsőként jött el, biztosak lehettünk benne, hogy ugyanoda is érkezett meg másfél órával később.
Ezek az idők elmúltak, ma már nem Michael Schumacherek küzdenek a bajnoki trófeáért (vagy jövőre talán mégis?), és a technikai-tesztelési megszorítások miatt az autóból is csak óvatosabban lehet kitaposni a szuszt. Az igazán szoros idényekre jellemző, kissé elcsépelt bölcsesség, hogy "aki a legkevesebbet hibázik, az lesz a bajnok" sem feltétlenül érvényes, lássuk, hogy miért is nem.


A fenti táblázatban a bajnoki címre (az utolsó előtti futamig) esélyes öt pilóta adott versenyen végül elért eredményét látjuk, alatta pedig az elszalasztott pontokat, zölddel, ha az illetőn kívül álló okok miatt következett ez be, narancssárgával, ha ő maga is ludas volt, és pirossal, ha saját hibájából (némelyik eset "színe" nyilván véleményes). A pontvesztés úgy értendő, hogy az adott hiba/esemény nélkül, annak bekövetkeztekor elérhető legjobb eredmény és a végül elért eredmény különbsége (csak a példa kedvéért, ha valakinek a 3. helyen füstöl el a motorja, az -15 zöld pont, függetlenül attól, hogy a verseny későbbi részén az akkor előtte állók hol végeznek).

Jenson Button
A címvédőt súlytotta a legkevesebb pont elvesztése idén. Monacóban egy előkelőbb rajthely után nagyobb árat is fizethettek volna a szerelők azért, hogy a motorburkolat alatt felejtettek ezt-azt. Belgiumban Vettel rongyolt Button McLarenjének hátuljába, oldalába, amivel megint csak nem lehet sok mindent kezdeni. Brazíliában pedig a csapat érdekeit szem előtt, Hamilton világbajnoki esélyeit pedig életben tartva nyújtotta át a sebessége alapján inkább őt "illető" +2 ponttal járó negyedik helyet. Összességében ő veszítette el a legkevesebb pontot a vb-re áhítozó ötösfogatból, viszont ő is szerezte meg a legkevesebbet.

Lewis Hamilton
A "másik McLarenben" a "másik angol világbajnok" idén újfent trónkövetelőként léphetett fel, és sokáig úgy tűnt, hogy elkerülik a problémák. Ausztráliában, amikor Webberrel együtt Alonso utolérésén fáradoztak, a hazaiak kedvence egy hellyel hátrébb lökte, illetve Spanyolországban egy defekt fosztotta meg a 3. helytől, de ennyi belefér. A problémák a Magyar Nagydíjtól kezdődtek, amikor is négy kritikus futamból hármon is nullázott: a Hungaroringen közönséges motorhiba, Monzában és Szingapúrban viszont meggondolatlan előzési manőverei miatt intett búcsút idejekorán a versenynek, és minden egyes alkalommal legalább egy negyedik helynek. Japánban egy váltócsere, és az ezzel járó öthelyes rajtbüntetés, majd ezzel együtt a versenyen újabb váltóproblémák hátráltatták, így az akkor még bajnoki aspiráns, csapattárs Button "rabolt" tőle 2 pontocskát.

Sebastian Vettel
Forrás: http://www.caricatureclub.co.uk
A későbbi világbajnok pontvesztési lajstroma a legbővebb és a legváltozatosabb, és rendszerint győzelmi esélyeitől fosztotta meg a technika, vagy éppen saját maga. Az első két versenyen egyaránt fékproblémák hátráltatták, de a szezonnyitón még meg tudott menteni egy 4. helyet, hasonló gondokkal küszködött Barcelonában is, ahol emlékezetes motorfékes mutatványaival állhatott fel végül a dobogó legalsó fokára. Törökország óta datálódik mondhatni hivatalosan is a Red Bull pilóták jelenlegi (v)iszonya, amikor Vettel kitessékelte volna a pályáról Webbert, csak az ausztrál nem mozdult, és tovább tudott menni. Hasonló események zajlottak le a Brit Nagydíj (elrontott) rajtja után, a német pedig a mezőny végéről volt kénytelen megkezdeni a felzárkózást. Németországban egy újabb rettenetes rajt miatt nem sikerült pole pozíciót győzelemre váltania, a Hungaroringen az emlékezetes biztonsági autó mögötti követési távolsággal gyűlt meg a baja, és a szezon közepi, bajnoki esélyeit (meg másokét is) alaposan megnyirbáló ámokfutása Belgiumban ért véget, ahol a már említett módon landolt Button ezüst nyilának hátsó fertályában. Az utolsó 6 futamon egy számítógép gyorsaságával és következetességével operáló Vettelt már "csak" egy motorhiba hátráltatta, Koreában, vezető helyen...

Mark Webber
Kevesebb pontot tapsolt el mint csapattársa, végül mégis ő tapsolhatott Vettel bajnoki címének. A Hamiltonnál már említett Ausztrál Nagydíjas affér bár az ő vehemenciájának vagy éppen figyelmetlenségének az eredménye, viszont ő is húzta a legrövidebbet a szenvedő alanyok közül. A Vettellel való Isztambuli kontaktból viszont ő jött ki jobban, hiszen ha első két helyen befutnak, akkor csak 7 ponttal növelhette volna előnyét, így 15-tel, de egy győzelem attól még elúszott. Valenciában a gyenge rajt utáni felzárkózás következtében találkozott a Red Bull autókat olyannyira vonzó hátsó traktusával Kovalainen Lotusának, ami után 0 ponttal volt kénytelen távozni, de sokkal fontosabb, hogy egy karcolás sem esett rajta az elég ijesztő szárnyalás során. Az évad második felében, bár a Hungaroringen nyert utoljára, bajnokokra jellemző szívóssággal, következetességgel és szerencsével gyűjtötte be a konkurencia által elhullajtott pontokat, viszont a koreai káoszban vezetői hibát vétett, ami a második helyébe, és talán a végső győzelmébe is került.

Fernando Alonso
Egy alkalmas autó volánja mögött végre ismét a bajnoki pofozkodásban érdekelt spanyol az évad első harmadában csak apró, de értékes pontokat hagyott veszni. Ausztráliában a rajt utáni kavarodásban összeért Buttonnal és Schumacherrel, majd miután visszaküzdötte magát, nem előzhette meg az akkor még roppant "egyenjogú" Massát )többek között ezért is alakulhatott ki mögötte a Hamilton-Webber vonat, ami végül levált...). Sepangban a betegeskedő Ferrari motort egy végső erőfeszítésre késztette a verseny végén egy előzési kísérlettel, de az kilehelte a lelkét és az addig tartott 2 pontot. Kínában kiugrott a rajtnál, amit végül 3 pontja bánt. Monacóban a szabadedzésen szinte szilánkosra törte a Ferrarit, az utolsó helyről rajtolva pedig bár nagyot verekedett, Massa helyezését figyelembe véve előrébb is végezhetett volna a hiba nélkül. Az évad közepe hozta a legtöbb keserűséget Alonsónak, Valenciában nagyjából száz méter választotta el Hamiltontól - meg egy biztonsági autó, az angol a helyezkedéséért áthajtós büntetést kapott, és simán bejött másodikként, a spanyolnak viszont 11 pontja veszett oda, csak azért mert, tiszteletben tartotta a szabályokat. Khm. Silverstone-ban rosszul rajtolt, és koccant Massával, majd a felzárkózás során - maradjunk annyiban, hogy - véleményes módon utasította maga mögé Kubicát, a versenybíróság pedig egy áthajtásos büntetéssel fejezte ki véleményét, ami 10 pontba került végül. Utolsó pontvesztése szintén nem túl érzékeny, hiszen a Belga versenyt a visszafogott tizedik helyről kezdte, de a vízben megállíthatatlanul úszó Williams Cosworth nevű torpedó elsüllyesztette esélyeit, amit különösebben nem befolyásolt későbbi rossz gumiválasztása és hogy a futottak még kategória mélyén összetörte a Ferrarit, amely egyébként egyetlen kiesése volt idén. Az év végi hajrája azonban szintén kíméletlen és hibátlan volt, csak ekkor érkezett egy bizonyos Vitaly Petrov.

Első ránézésre kissé sűrű grafikonon azt követhetjük nyomon, hogy ténylegesen hogyan alakult a világbajnokság, hogy hogyan alakulhatott volna, és hogy mekkora a differencia a két dimenzió között. A versenyzők görbéi egy jobbranyíló relációjelet formáznak, amelynek alsó szára az elért pontokat, felső szára az optimális esetben elérhető pontokat mutatja. A végeredmények számszerűsítve a felső táblázat alján láthatók, grafikusan pedig a Vettel-féle "olló" elképesztő mértékű szétnyílása szúrhat szemet. A német nagyjából másfélszer annyi pontot szerezhetett volna, mint végül tette, ami nagyságrendileg annyi, mint az egész Ferrari csapat összpontszáma. Hamilton, Alonso és Webber ha lehet, még szorosabban végeztek volna egymáshoz képest, de az angollal a második helyen, és több utcahosszal elmaradva Vetteltől. Button veszteségekkel jóváírt pontjaival viszont a valós tabellán sem léphetne feljebb...

Ha-val kezdődő mondatoknak értelme ugyan nincs, de mindenképpen hálás lehet a nézőközönség Vettelnek és a Red Bullnak azért, hogy képesek voltak hibázni, és ha a versenyek izgalma idén csak ritkán volt tetten érhető, a pontvadászat a végletekig kiélezett maradhatott, Vettelnek abban az esetben az év utolsó harmada már tét nélkül zajlott volna...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése