2010. december 1., szerda

Labdabirtoklás és helyzetkihasználás



Bár sokan kampányolnak érte, más autós szakágakban sikerrel is alkalmazzák, jelen vizsgálódás egyik tárgya sem számít be a világbajnokság alakulásába, sem a leggyorsabb körért, sem az élen eltöltött körökért nem jár extra pont.

A versenyben elért leggyorsabb kör a tankolás betiltása miatt, normális körülmények között az utolsó néhány körben születik meg, ekkorra az autók tömege a végét járó üzemanyag miatt az időmérőedzéshez hasonló, azonban a domináns gumitaktika miatt (rendszerint a verseny viszonylag korai szakaszában átcserélt, ekkorra már jócskán leharcolt kemény keverék) az időeredmények azért elmaradnak a kvalifikáción futottól. Néhány kivételes esetben, akár szükségszerűségből is, a verseny befejező szakaszára bevetett lágyabb keverékkel többen is okoztak kellemetlen perceket a kopott gumin poroszkáló kollégáknak, ennek leglátványosabb példája Kobayashi esete volt Valenciában. A felső táblázatban láthatóak a futamonkénti leggyorsabb körök, a DHL által a legtöbbért kiosztott díj/cím pedig Alonsóhoz vándorolt, aki persze nyilván szívesen lemondott volna erről egy olyan címért cserébe, amiből már kettő is ott lapul a vitrinben (Hamilton szintén 5 leggyorsabb kört ért el, ám "második leggyorsabból" kevesebbet, mint a spanyol). A Red Bull autók versenyben tapasztalható csekélyebb fölényét (az időméréshez képest legalább is) alátámasztja, hogy 3-3 strigula került Vettel és Webber neve mellé, de talán csak arról van szó, hogy az utolsó körökben nem nekik kellett az eredmény után futni... A két Renault is megtalálható ezen a listán, és érdekesség, hogy mind Petrov (ez nem túl meglepő, hiszen újonc), mind Kubica első alkalommal ért el leggyorsabb kört pályafutása során.

A versenyben vezető kilométerek (és nem körök, mert nem mindegy, hogy egy 3 km-es Monaco-i körrröl, vagy egy 7 km-es Spa-i körről beszélünk) kérdésében totális a Red Bull fölény. Az italgyárosok pilótái ketten együtt az összes versenytáv 60%-ában az élen álltak, Vettel egymaga több mint a szezon harmadát töltötte a legelőkelőbb pozícióban. Három alkalommal fordult elő, hogy az adott pilóta klasszikus rajt-cél győzelmet aratva, az elsőtől az utolsó körig az élen állt, Webbernek ez háromszor is sikerült, a bajnokság többi esélyesének egy-egy alkalommal. Egy futballból nyert hasonlattal azonban, nem biztos, hogy végül az lesz a sikeresebb, aki többet birtokolja a labdát, azaz az első helyet: a rendszerint megfelelő pozícióban tanyázó Alonso többször is "megörökölte" az első helyet a verseny végső stádiumaiban, alig néhány kört (km-t) vezetve, de lényeg, hogy a célba ő ért elsőnek (ugyanígy nem számít, hogy Vettel egy pillanatig nem állt a vb-összetett élén a szezon folyamán, kivéve az utolsó futam után, amikor számít). Összesen 8 versenyző vezette idén a mezőnyt, ezek közül messze a harmatgyenge Toro Rossoval odakeveredő Buemi esete a legszenzációsabb, amikor Kanadában a mögötte tülekedők kis híján letolták az élről... A hétszeres világbajnok Michael Schumachernek pedig ez volt az első olyan teljes szezonja, amikor egy másodpercig sem kezdődhetett az ő nevével a sorrend a futam alatt, igaz ugyanezzel az autóval Rosbergnek is csak egyszer adatott meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése