2013. december 6., péntek

A kiszálló beugró

Heikki Kovalainen kétségkívül kapott hideget-meleget abban a nem egész két hétben, amikor két nagydíj erejéig újra a mezőny aktív részese lehetett. Miért őt választották, és miért úgy teljesített, ahogy, mit jelent ez az ő karrierje szempontjából, és milyen jelentősséggel bír a sportág egészére nézve?

2013-ban Kovalainen volt az első és egyetlen beugró. Bizonyos értelemben szerencsés, bizonyos értelemben roppant hálátlan feladat volt ez számára. Szerencsés, mivel három kőkemény, a mezőny szó szerint legalján eltöltött év után végre egy élmezőnybeli autó kormányát tekerhette. Hálátlan, mert esélye sem volt rá, hogy ebből előnyt kovácsoljon. Azonban, ha vetünk egy pillantást arra a listára, amin azok a versenyzők szerepeltek, akiket Lotus igyekezett megkörnyékezni a Räikkönen által hagyott űr betöltésére, belátható, hogy miért rá esett a választás:

- Nico Hülkenberg és Pastor Maldonado neve már korábban is felmerült, mint a Lotus lehetséges 2014. évi versenyzői, és nem lett volna elhibázott lépés beültetni őket már az utolsó két futamra, hogy annyival is előnyösebb helyzetből várhassák a jövő évet. Azonban a Lotusnak még idén is voltak céljai, és a jelöltek közül az egyértelműen ritmusban lévő két versenyzőről beszélünk, viszont pontosan ez az oka annak is, hogy gyakorlatilag megszerezhetetlenek voltak, kötötte őket a szerződésük. Ezen túlmenően a Lotus ekkor még nem döntött arról, hogy ki fog nála vezetni a következő szezonban... Hülkenberg nyíltan és logikusan érvelt a Sauberes kontraktus kitöltése mellett, így a döntés leginkább rajta múlott, míg Maldonado szinte már nevetséges sajtón keresztüli üzengetése a csapatával azt mutatta, hogy a venezuelai menne, viszont a Williams nem óhajt szívességet tenni neki.
- Davide Valscecchi a csapat tartalékpilótája. Ahogy a státusz megnevezéséből sejthető lenne, ő az, akit a csapat bevet, ha olyan eset áll elő, hogy állandó pilótáik nem tudnak rajthoz állni. Az olasz joggal reménykedhetett, hiszen 2012-ben Jerome d'Ambrosio, 2011-ben Bruno Senna, 2009-ben pedig Romain Grosjean juthatott szóhoz évközben beugróként, mint a csapat tesztpilótái. Az illúzióval viszont le kellett számolni, mivel ha az egyszeri csapatfőnök olyan versenyzőkkel szemben szeretné hátrányból megszerezni az összetett második helyet, mint Hamilton, Alonso, Rosberg vagy Massa, akkor bármilyen tehetség is ácsorog a boxában bevetésre várva, esélye sem lesz megkapni az ülést, mivel nulla, azaz nulla futam szerepel a neve mellett, nem kapott lehetőséget egyetlen pénteki szabadedzésen sem, és az évközi tesztek korlátozása miatt az autóval nem ápol túl közeli viszonyt...
- Rubens Barrichello és Michael Schumacher ezzel szemben maga a megtestesült rutin, ők ketten a legtöbb futamon rajthoz álló versenyzők a sportág történelmében. Barrichello azonban majd' két év, míg Schumacher egy év kihagyés után tért volna vissza. A német nem állt távol attól, hogy 2009-ben a sérült Massa helyén visszatérjen a száguldó cirkuszba, azonban kellően bölcsen úgy döntött, hogy a rákészülési lehetőségek gyakorlatilag teljes hiánya miatt esze ágában sincs vállalni. Érveit abszolút alátámasztották a Mercedes-es évek, amiket téli tesztidőszakokkal együtt is leginkább csak végigszenvedett.
- a kalapban Kamui Kobayashi maradt, aki szintén egy év kihagyás után térhetett volna vissza. Esélyeit növelhette volna, hogy a 2009 óta íródó F1-történelemben őt tekinthetjük a legsikeresebb beugrónak, még Timo Glock elárvult kormányát átvéve robbant be, ráaduásul újoncként, két futam erejéig, de ez is elég volt ahhoz, hogy a Sauber azonnal lecsapjon rá.

És végül a befutó, Heikki Kovalainen. Schumacherhez és Kobayashihoz hasonlóan tavaly futott utoljára versenyt, azonban idén számos alkalommal vezethette a Caterham-et péntekenként, rendszeres vendége volt a Lotus szimulátorának, és azt se felejtsük el, hogy a Renault utánpótlás programjában nevelkedett, és ebben a csapatban is mutatkozott be a Formula-1-ben, így tudja mire számíthat, és őt is ismerik.

Aztán persze hiába a minden hájjal megkent művész, próba nélkül az előadás sem arathat elsöprő sikert. 2009 óta gyakorlatilag úgy kénytelenek beülni az autóba az év közben beugrók, hogy rögtön jön a mélyvíz, és ebből reputáció és piaci érték szempontjából többen is rosszul jöttek ki (Luca Badoer évekig világbajnoki címhez segítette a Ferrarit, amit zömmel az ő visszajelzései alapján alakították legyőzhetetlenné, Fisichellának még évei lehettek volna hátra, de egy emocionális alapon meghozott döntés és beugrás után véget ért F1-es karrierje, Romain Grosjean-nak két évébe került a sportágon kívül, mire meggyőzte a szakembereket, hogy kicsit csalóka volt az a kép, amin Fernando Alonso gyakorlatilag feltörölte vele a padlót csapattársként), akik pedig jól, azok Kamui Kobayashi (Toyota) és Nick Heidfeld (Sauber) kivételével kizárólag anyagi hátterüknek (Bruno Senna, Renault) vagy szakmai támogatottságuknak (Daniel Riccardo, Hispania) köszönhették, hogy az objektíven túl sikeresre nem ítélhető beugrás után is igényt tartottak rájuk csapatfőnökök

Heikki Kovalainennek se szponzora, se olyan csapatfőnök, aki kizárólag vele tudná elképzelni a jövőt. Felmerültek olyan híresztelések, hogy a Lotus annyira elégedett a teljesítményével, hogy annak ellenére, hogy nem szerepelt a terveikben, elgondolkodnak a 2014-es évre való szerződtetésén. Ha sikerült volna megcsípni a konstruktőri ezüstöt, talán sor is kerülhetett volna erre (a konstruktőri 4. és 2. hely között 17 millió euró a különbség, a Lotus 15 millió euróval tartozik Räikkönenennek, Maldonado szponzorai pedig nagyjából 35 millió eurót pumpálnak évente a venezuelai aktuális csapatába. Van még kérdés...?), jelen állás szerint, azonban az is kétséges, hogy a Caterham igényt tart-e a szolgálataira.
Kovalainen gyakorlatilag nem követett el hibát a két versenyhétvége során. Grosjean tempóját nyilvánvalóan nem érhette el, azonban rajthelyei egyáltalán nem lógtak ki a Lotus idei évi teljesítményének sorából. Az esős körülmények között elvileg eltűnik az autók közti különbség és sokkal több múlik a pilóta képességein - feltéve, ha kellően ismeri az autóját (Lewis Hamilton első évének végén sem tűnt túl magabiztosnak az esőben a Mercedesben, mert, elmondása szerint annyira még nem ismerte ki az autóját), azonban a kaotikus brazil körülmények között, ahol esős beállításokkal kellett volna száradó pályán haladni, Kovalainennek mindenki másnál nehezebb dolga volt. Austinban össze kellett volna, hogy jöjjön egy komolyabb pontszerző hely, ám az autó front traktusába beszabaduló kóbor sisakrostély megtréfálta a finnt. Az egyetlen dolog, amiből esetleg jobban is kijöhetett volna, azok a rajtok. Egészen más dolog különböző benzinmennyiségekkel körözni a pályán, mint telitankkal a mezőny sűrűjéből kilőni. Az itt elveszített három-négy pozíció gyakorlatilag megpecsételte mindkét versenyének sorsát, hiába volt képes ezek után jó tempót menni.

Davide Valsecchi látszólag joggal mondhatná, hogy bizony ő is simán hozta volna Kovalainen kétszeri nullázós teljesítményét, de ha vesszük a fáradságot, és a történtek hátterébe pillantunk, egyértelmű, hogy Kovalainen a karrierjének megmentése érdekében nem tehetett mást, mint hogy két kézzel kapjon az adódó lehetőség után, hogy megmutassa magát a csapatfőnököknek, hogy számolni kell vele. Az élesszemű megfigyelő pedig ezzel pontosan tisztában van, és nem két olyan futam alapján dönt a finn szerződtetéséről, ahol kiszolgáltatott helyzetéből fakadóan bár megállta a helyét, de elmaradt attól, amit Kimi Räikkönen lehetett volna képes produkálni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése