2014. november 6., csütörtök

Meggyőző Hamilton

Azzal, hogy Lewis Hamilton és Nico Rosberg között 17 forduló után 24 pont a különbség, azt jelenti, hogy legkorábban az évadzáró és dupla pontszámot garantáló Abu Dhabi Nagydíjon dőlhet csak el a 2014-es világbajnok személye, Hamilton másodszor vagy Rosberg első alkalommal gyűjtheti be a titulust. A Ferrais Schumacher-éra és a Red Bullos Vettel-hegemónia után idén az üldözők lemaradása talán soha nem látott mértéket öltött, dacára minden olyan próbálkozásnak, ami beszűkítené a konstrukciók közti különbségeket, így hosszú idő óta először fordulhatott az elő, hogy csapattársak között folyik éles verseny a bajnoki címért, amit a vezetés többé-kevésbé hagy is. Az ideihez hasonló egyeduralmat 1988-ban produkáló McLaren-Honda Prost-Senna párosa érte el azt utoljára, hogy egyikük bajnoki címe után a másikuk is világbajnok tudott lenni, míg egy csapatban versenyeztek, ami nem túl bíztató Rosberg számára most, hogy szinte teljesen elhalványultak az esélyei. Barrichellóval és Webberrel ellentétben azonban ő ténylegesen versenyben is tudott lenni a bajnoki címért.

Az F1 fura fintora, hogy a 2000-es évek elején a sportágat leigázó Michael Schumacher lett 2010-ben Rosberg csapattársa, és amit azelőtt a hétszeres világbajnok csapattársai nem tudtak megvalósítani, azt Rosberg megoldotta, kényelmesen legyőzte három szezonon keresztül. Ekkor került a képbe Lewis Hamilton, akinek a kedvéért nem túl szalonképes módon újra nyugdíjazta Schumachert a Mercedes, és már a szezon második futama rányomhatta a bélyegét kettőjük egymás közti és a csapathoz való viszonyára, a lényegesen gyorsabb Rosbergnek ugyanis megálljt parancsoltak a 4. helyen, Hamilton pedig felállhatott a dobogóra. A szezon folyamán Rosberg kétszer, Hamilton egyszer állhatott a dobogó legfelső fokára, és bár második erőként kellett számolni velük a Red Bull mögött, a világbajnoki címre esélytelenül a Sepangban történt súrlódások is könnyen feledésbe merültek.

Beköszöntött a 2014-es szezon, amely fenekestől felforgatta a sportágat, a változások mértéke a 2009-es esztendőt idézte fel, ahol gyakorlatilag a semmiből került az élre a Mercedes legutóbbi elődje, a Brawn GP, és söpörte be mindkét bajnoki címet, de szorosan a nyomában már a Red Bull döngette a kapukat és átvette a hatalmat gyakorlatilag a következő 4 évre. Idén a Mercedes fölénye nagyobb és tartósabb mint a Brawn-é volt, így néhány futam után már egyértelmű volt, hogy Hamilton és Rosberg életük lehetőségét kapták, gyakorlatilag biztosan közülük kerül ki a világbajnok (bár matematikailag egészen Austinnal bezárólag Daniel Ricciardonak is megvolt a maga hajszálnyi esélye). Hamilton 2008 világbajnoka, de 2007-ben, 2010-ben és 2012-ben is versenyben volt a bajnoki címért, nem ismeretlen számára a tét és a nyomás nagysága, a minden hájjal megkent riválisok elleni küzdelem pedig őt is nehéz ellenféllé tette. Hamilton 2007-ben gyakorlatilag berobbant az F1-be, rögtön az első évében már kézzel fogható közelségbe került a bajnoki cím, ezzel szemben Rosberg négy veszélyesen csendes szezont tudott maga mögött az akkor leszálló ágban lévő Williamsnél, majd a Mercedes-es években nagyon lassan, de egyre közelebb ért a tűzhöz, de azt a fajta terhet, amit bajnoki cím után folytatott hajsza jelent, idén ismerte csak meg és nem lehet azt mondani, hogy erre teljesen fel volt készülve.

Az év első fele azt mutatta, hogy Rosberg kiegyensúlyozottabb, az év első és utolsó harmada viszont azt, hogy Hamilton nyers sebessége jobban megtérül. A 24 pontos különbség nem is tűnik annyira veszélyesen soknak, ha tudjuk, hogy Hamilton 10 győzelmével szemben Rosberg csak 4-et tud felmutatni, és a német 2 nullázásával szemben az angol neve mellett 3 be nem fejezett futam szerepel. Viszont abból a 12 futamból, amelyen mindketten célba értek, Hamilton 9 alkalommal tudott előbrre végezni, ebből kéttőt úgy ért el, hogy a pályán utasította maga mögé Rosberget, akcióban, fair küzdelemben. Egymásnak feszülésüknek voltak mérföldkövei. Az első ilyen Monaco volt, ahol Nico Rosberg abszolút teljesítménykényszerben volt, mivel Hamilton a megelőző 4 versenyt zsinórban nyerte, ő maga pedig mind a négy alkalommal be kellett, hogy érje a második hellyel. Az időmérőedzés záróakkordjáról azóta is vita folyik, hiszen kísértetiesen emlékeztett az eset Michael Schumacher 2006-os parkolójára a Rascasse-ban, Rosberg pályaelhagyása azt eredményezte, hogy a mögötte haladók a sárga zászló miatt már nem tudtak javítani a köridejükön, a német pedig megszerezte a pole-t, ami gyakorlatilag a futamgyőzelmet is jelentette számára, ezzel jött vissza a bajnoki küzdelembe, és ez a lendülete a Magyar Nagydíjig kitartott, ami a második nagy mérföldkő. A Hungaroringet is a pole-ból kezdte meg, Hamilton viszont a mezőny végéről, ehhez képest az eltérő taktikának köszönhetően a csapatvezetés avval a problémával találta szembe magát a verseny hajrájban, hogy Rosberg Hamilton mögött vesztegel, ahelyett, hogy a győzelemért küzdhetne. Hamilton pedig nem tette meg azt a szívességet, hogy előzékenyen elengedi a németet, hogy az kiaknázhassa saját takitkáját, hiszen életben kellett tartania saját világbajnoki reményeit, Rosberg pedig a csapatutasításban bízva még csak nem is merészkedett támadóközelségbe, amikor pedig igen, akkor már késő volt. Hamilton számára nem ez volt az első alkalom, hogy a mezőny hátsó traktusaiból indult, Ausztriában ez egy harmadik, Németországban pedig egy második helyet ért, tehát szinte a legminimálisabb veszteséget szenvedte el a 25 pontokat bezsebelő Rosberg mögött, ezúttal viszont a német előtt tudott maradni. Túlzás nélkül lehet azt állítani, hogy küzdelmük a Belga Nagydíjon ért a tetőpontjára, bár a kontakt jelentőségét túldimenzionálni felesleges, egyszerű versenybaleset volt, még ha a világbajnoki éllovasok között zajlott is el, és egyikük pórul járt, pont nélkül távozott. Azóta sem tudható, hogy mi zajlott le a Mercedes berkeken belül az esetet követően, ami viszont tény, hogy a következő 5 futamot Hamilton zsinórban nyerte, Rosberg pedig képtelen volt tartani vele a lépést, aki Olaszországban két komolyabb, egyforma vezetői hibát vétett az első sikánban, a második pedig a győzelmébe került, Japánban a trükkös esős körülmények között Hamilton először előzte őt meg a pályán idén, szintén az első helyért, Oroszországban már az első kanyarban szerette volna döntésre vinni a dolgot, aminek a következménye az lett, hogy az első gumiszettjét el is felejthette, az Egyesült Államokban pedig Hamilton ismét a pályán előzte őt meg.

Az elmúlt 5 futam figyelemre méltó teljesítmény mindkét versenyző szemszögéből. A bajnoki címet viszont nem 5 futamért adják, hanem az egész szezonban nyújtott teljesítményért, még inkább a megszerzett pontokért, utóbbiban, de főleg az előbbiben Hamilton mindenképpen felülmúlta Rosberget. A hátralévő két futam még bárhogy alakulhat, a technika ördöge bármelyiküket megtréfálhatja, de az idei bajnoki trófeának elég egyértelműen Hamilton vitrinjében a helye, Rosberg pedig az idei tapasztalatokkal megerősödve 2015-ben visszavághat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése