2015. szeptember 19., szombat

A világbajnok csapattársának lélektana

Sokan megkérdőjelezték Nico Rosberg döntését, amikor egy túlhajszolt motorral, csupán 3 pluszpont megszerzésének reményében eröltetett tempójú felzárkózásba kezdett Monzában, tudván azt is, hogy a hiányzó lóerők miatt talán nem is lesz esélye megelőzni Sebastian Vettelt. Függetlenül attól, hogy a technika is és Rosberg is erőn felül teljesített, a biztosnak tűnő 15 pontból 0 lett, Hamilton pedig 53 egységnyire növelte előnyét csapattársával szemben (másképpen megközelítve, ha Hamilton a soron következő két futamot pont nélkül is zárná, akkor is éllovas maradna, vagy ha Rosberg a soron következő hét futamot zsinórban megnyerné, de mögötte Hamilton futna be másodikként, a szezonzáró futamot követően is a brit maradna előnyben, de ismerve Hamilton és Rosberg formáját, a Mercedes és a többiek erejét, egyik forgatókönyv sem tűnik életszerűnek).

Nico Rosbergnek előbb-utóbb bele kell nyugodnia abba, hogy a világbajnoki címről idén is lemondhat, és talán az ő szempontjából is "jobb", hogy nem 7-10 pontokkal araszolgatva távolodik tőle a hőn áhított cél, hanem kijózanító léptékben. A Mercedes technikai fölényére jellemző, hogy egy gyengébb napot kifogva is legrosszabb esetben a második helyen landolhat az ezüstnyíl "másik" pilótája, és ez az esetek túlnyomó többségében idén Nico Rosberg volt, míg Hamilton hibátlanabb és elérhetetlenebb mint eddig bármikor.

A kérdés az, hogy egy Schumacherhez, Alonsohoz, Vettelhez hasonló dominancia kezdetét látjuk-e Hamilton esetében kirajzolódni, ahol mellettük a csapattársakat inkább csak amiatt foglalkoztatták, hogy a konstruktőrök közti elsőség is biztos legyen. Schumacher mellett Barrichellonak soha nem volt esélye arra, hogy világbajnoki címben gondolkodhasson, viszont ismerve a Ferrari politikáját, az már soha nem fog kiderülni, hogy ez milyen részben tulajdonítható a két pilóta tudása közti különbségnek. Hasonló volt a helyzet a Briatore vezényelte Renault-nál, ahol Alonso mögött foglalt helyet Fisichella, és a legutóbbi történet a Red Bullnál, ahol 2010-ben az utolsó futamig esélyesebb Webber kárára hirdetett egyenlősdit az osztrák csapat, és aminek köszönhetően Sebastian Vettel megkezdte a menetelését.


(Oszlopok: szezon, egyéni világbajnok, az egyéni világbajnok csapattársa, az egyéni világbajnok csapata, az együtt versenyzett szezonok, a csapattárs felülkerekedésének éve, a felülkerekedő csapattárs világbajnoki helyezése)

1980 óta mindössze egy pilóta volt képes világbajnoki címet szerezni ugyanannál a csapatnál, amelyiknél a csapattársa már elhódította a trófeát közös működésük alatt: Alain Prost kétszer is végrehajtotta ezt a bravúrt, ami azóta sem sikerült senkinek. Niki Lauda 1984-ben fél pont előnnyel lett világbajnok, maga mögé utasítva a Professzort, akivel 1985-re is maradtak csapattársak, ekkor viszont a francia diadalmaskodott. 1988-ra a McLaren Ayrton Sennát igazolta le, a brazil pedig ezt a bajnoki címmel hálálta meg, maga mögé utasítva csapattársát, Prostot, aki azonban a következő, 1989-es szezont a brazil előtt, világbajnokként fejezte be.
Nemcsak a világbajnoki cím elhódítása, hanem a világbajnok csapattársnál való jobb szereplés is óriási fegyvertény, és ez sem sűrűn fordult elő a sportág legújabbkori történetében. Az egyik legtovább egybentartott csapat, a Hakkinen-Coulthard páros ténykedéséből a finn 1998-ban és 1999-ben világbajnoki címmel vette ki a részét, 2001-ben azonban a skót volt az, aki Michael Schumacher első számú kihívójává lépett elő, bár a megfogalmazás inkább úgy helyes, hogy pontszámban ő került a legközelebb a némethez, egyértelműen maga mögé utasítva csapattársát. A jelenlegi mezőnyben is akad valaki, aki ilyen módon tudott visszavágni: miután Kimi Räikkönen 2007-ben világbajnok lett, 2008-ban csapattársa, Felipe Massa két kanyar híján elhódította a világbajnoki címet, ám végül be kellett érnie az ezüsttel Lewis Hamilton mögött, de a finn előtt.

Nagy kérdés, hogy Rosbergben van-e annyi tartás, hogy valaha is Hamilton fölé tudjon kerekedni egy egész szezon során, amíg még csapattársak, szerződésük alapján ez még legalább két szezont jelent. Ami valószínű, hogy ez nem idén fog bekövetkezni, viszont lélektanilag ezzel is egyre nehezebb dolga lesz a németnek. Ugyanakkor, amíg matematikai esélye van, nyilvánvalóan nem fogja felemelt kézzel szemlélni Hamilton ténykedését, viszont hátulról jövőként, szinte esélytelenként sokkal felszabadultabban vezethet, mint Monza előtt, ami magában hordozza néhány győzelem lehetőségét is, ami a következő szezonra való ráhangoldóás szempontjából sokat jelenthet Rosbergnek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése